A Librecz Kupában szereztünk már ezüstöt, bronzot, így szerettünk volna idén aranyat, ha már egyszer a felsőház nem sikerült, ám nem sok jót jelentett, hogy csupán egy kulcsjátékosunk tudott ma eljönni.

Az első tíz percben rögtön kiderült, hogy nagyjából két egyforma képességű csapatról van szó, no meg az is látható volt, hogy nem véletlenül vannak ott ahol, néhány évvel ezelőtt ilyen produkcióval maximum az utolsó helyek egyikét szerezhette volna meg mindkét csapat. No de ugye a színvonal folyton csökken…főleg nálunk. Az ellenfél valamivel többet kezdeményezett, nálunk a fásultság jelei voltak láthatóak, ami egy elődöntőben valljuk meg őszintén, rohadtul nem elfogadható. Miután kihagytunk egy ziccert, törvényszerűen az ellenfél szerzett vezetést egy még csak se nem erősnek, se nem jól eltaláltnak nem nevezhető lövéssel. Hamarosan aztán egy kapitális kapushibát követően (év végi összefoglalókat figyelni!) 2:0 állt a képzeletbeli eredményjelzőn. Elmondhatjuk, hogy 20 perc alatt a kaput sem sikerült eltalálnunk és a cserék sem segítettek, ezúttal sem.

A második félidőben nem maradt más lehetőség, mint kitámadni, ez viszont magában hordozta az ellenfél kontráinak veszélyét, s gyakorlatilag ez is lett a vesztünk. Jöttek a lehetőségeink, de minden helyzet kimaradt, ill. az ellenfél kapusa magabiztosan hárította az összes próbálkozásunkat. Ők meg kontrára építgetve lehetőségeikből bevertek hármat, így a vége egy laza, megalázó, kiütéses 5:0. Mint képünkön látható, ezzel a gárdával ma Gál „Csuba” mester sem volt képes mit kezdeni, csodákat ő sem bír tenni.

Tanulság ismét, hogy kulcsembereink nélkül nem megyünk semmire, sajnos a mai teljesítmény nagyon gyenge volt, mondhatni elfogadhatatlan és a csapatunkból senkit sem lehet kiemelni. Jövő héten a bronzért játszunk, nem lesz könnyű, meg látjuk, ki jön el és ki nem. Fény és Égés!