Eljött a búcsú napja, mert egyszer minden véget ér. Ki gondolta volna 1997-ben, amikor először indultunk az Alpokalja Kupán, hogy 2017-ben még mindig itt leszünk? Szerintünk nem sokan. Most azonban elérkezett az utolsó mérkőzés, hiszen korábban már eldöntöttük, nem lesz folytatás. A mai mérkőzésen, mely a nem túl dicső felsőházi 15.-16. helyet volt hivatott eldönteni, ismét azzal a DÜFA-val csaptunk össze, amelyet a csoportmérkőzésen jó alaposan, 9:1-re elintéztünk, így méltán gondoltuk azt, hogy ezt a 15. helyet előre oda is adhatják nekünk. Szomorú, hogy a közönség ma sem tartott velünk, ezúttal is csak pár ember lézengett a csarnokban.

Mivel ma a megszokottnál több játékosunk jelent meg, sorcserék mellett döntöttünk. A találkozót váratlan módon álmosan kezdtük és hamar kétgólos hátrányba kerültünk. A 2. percben komoly védekezési hibát elkövetve, simán kiléphetett az ellenfél játékosa és arra is maradt bőven ideje, hogy kilője a hosszú sarkot. 3 perccel később pedig egy beadást követően Csillag magabiztosan, mellét megfeszítve juttatta a labdát saját kapujába. Hinnye… gondolta volna a fene, hogy ez lesz. Nem játszottunk jól, még szerencse, hogy nem egy jó ellenféllel kellett ma játszanunk. A két bekapott gól után akadtak azért helyzeteink szép számmal, de ezeket rendre elszórakoztuk, míg nem jött az első félidő utolsó perce. Szabadrúgáshoz jutottunk és Hatejer kapusunk látván a kihagyott helyzeteket úgy érezte, hogy itt maximum ő képes gólt lőni. Csillag ravaszul átlépte a labdát, Hatejer pedig elemi erővel bombázta azt a szétugró sorfal közt a hálóba. Legjobbkor jött hát a szépítés.

A második játékrészben aztán, ha nem is rögtön, de helyreállt a világ rendje. Az első percekben akadt helyzet itt is-ott is, de aztán Hajba gyönyörű cseleket bemutatva passzolt Réczeg G.-nek, akinek már csak a hálóba kellett passzolnia a labdát. Kiegyenlítettünk. A félidő közepe táján a korábban már menesztett Zámodics ex-technikai vezetőnk világosult meg, amikor ráeszmélt arra, hogy döntetlenre állunk, nem pedig mi vezetünk 2:0-ra. A sorcserékről kénytelenek voltunk lemondani, mivel az ellenfél elkezdte lerúgni a játékosainkat, Kocsis játékvezető pedig szintén az elmúlt 20 év színvonalát hozta körülbelül, fújt mindent összevissza. A vezetést aztán Réczeg G. szerezte meg, egy súlyos kapushibát kihasználva. Elvette a labdát a kapusuktól, majd kapu felé megindulva, egy-két cselt is bemutatva, megrúgta második gólját. 3:2. A vezetés után elvették a labdát tőlünk a hatosan belül, mondván túl sokáig birtokolta azt kapusunk és közvetett szabadrúgást kapott az ellenfél. Egy pillanatra úgy tűnt, az ítéletet maga Kocsis bíró hajtja végre, de aztán csak meggondolta magát. Nem sikerült mindenesetre velük több gólt rúgatni. A Réczeg shownak pedig még nem volt vége. 3 perccel a vége előtt egy szép támadás után bebiztosította Gergő (képünkön Csuba mesterrel) a győzelmünket, mivel képtelenek voltak őt tartani, s harmadszorra is bevette a DÜFA kapuját.

A vége 4:2 nekünk. Nyögvenyelősen indult, de azért csak behúztuk, igaz ehhez ma nagyon kellett Réczeg Gergő rutinja. 15. hely… volt már ilyen, nem is egyszer. Ez van, nekünk most ismét ez jutott. Ezzel búcsúzunk 20 év Alpokalja után. Köszönet mindenért, Fény és Égés!!! Viszlát! Sziasztok!